|
Tavasszal, a meleg időjárás hatására gyorsan kifejlődnek a szúnyoglárvák.
A legnagyobb csapást az öntésterületeken, ártereken kifejlődő gyötrő-szúnyog (Aedes) fajok jelentik, mivel kifejlett egyedeik tenyészőhelyeiket messzire, akár 15 kilométerre is elhagyják.
A szúnyogártalom ellen többféleképpen védekezhetünk.
A hazánkban élő körülbelül 50 szúnyogfaj közül több csípőszúnyog él. Higiénés jelentőségük és gyakoriságuk miatt a foltosszárnyú maláriaszúnyog, a gyötrő szúnyog, a házi szúnyog és a mocsári szúnyog a legfontosabbak.
A szúnyogok elleni védekezés legegyszerűbb vegyszermentes módja, ha nem engedjük be őket a lakásba, azaz szúnyoghálót használunk, és lecsapjuk a bejövő vérszívókat. A szúnyogok leginkább a tócsákban, víztárolókban tudnak elszaporodni, így javasolt ezek megszűntetése, például a ház körül elhelyezett víztárolók, hordók letakarása, gyakori kiürítése.
A szúnyogok a verejtékben lévő tejsav és a kilélegzett szén-dioxid alapján keresik az áldozatukat, de az édes szagok (pl. dezodorok, hajlakk) és az érett sajtszag is vonzza őket. A testrészeket sem egyformán támadják meg, a kézfejet például gyakrabban választják, mint a kart, de vonzza őket a mozgás és a sötét ruha is. A szúnyogfajok többsége leginkább a felnőtt férfiakat, kevésbé a nőket és legkevésbé a csecsemőket és a gyermekeket csípi meg.
Távol tarthatjuk a vérszívókat, ha olyan szagot tudunk kibocsátani, amely megtéveszti a szúnyogok szaglását. A természetes szagok közül riasztószereknek sokan ajánlják a citrusféléket és a szegfűszeget, sőt a kettő kombinációját. Azaz, ha fél narancsra vagy citromra szegfűszeget szórunk, majd leöntjük tömény szesszel, a kipárolgó illat hatékonyan tartja távol a szúnyogokat. Szegfűszeg más módon is jó riasztószer: porrá törve gézzsákban akasszuk fel a lakásban. A citrusok olaja bőrre, ruházatra kenve is bizonyos mértékig elriasztja a vérszívókat. Szúnyog riasztóhatást megfigyeltek még citronella, pálmarózsa, indiai citromfű, eukaliptusz, levendula, kámfor, rozmaring, kerti kakukkfű, borsosmenta, cédrusfa és pacsuli illóolaja esetén is. Ecettel átitatott anyag, illetve a gesztenye- és a diófa levelének főzete is távol tarthatja a vérszívókat.
Füstölő vagy gyertya égetése szén-dioxidot bocsát ki, ami megzavarhatja a szúnyogokat, bár ez a módszer csak kis számú szúnyog esetén hatékony. E módszernél ügyeljünk a tűzbiztonságra: éghetetlen, nem felborítható tálba. Tartóba helyezzük el a füstölőt, gyertyát. A nyílt lángot soha ne hagyjuk magára, elalvás, vagy a helyiség elhagyása előtt oltsuk el!
Ha vegyszert használunk szúnyogirtásra, lehetőleg a ruhánkat fújjuk csak be, illetve a leginkább kitett testrészeinket: arc, kéz, vádli. A csecsemőket a babakocsira feltehető szúnyoghálóval védhetjük. Ügyeljünk arra, hogy a vegyszeres flakonokat kisgyermek ne érhesse el, még üresen sem!
Sajnos a legtöbb természetes módszer bizonyos szúnyogmennyiség felett nem mindig hatékony. A lakásokban, a ház körül, de a közterületeken is hatékonyan bevethető a szúnyogok ellen az UV fénycsapda. Ezek a csapdák azonban minden rovart elpusztítanak. Mivel kísérletek bizonyították, hogy számos vízhez kötődő rovarfaj számára vonzó a vízszintesen polarizált fény, a kutatók szelektívebb fénycsapdát készítettek, amely lényegesen hatékonyabb volt, és döntően csípőszúnyogokat fogott.
Ajánlatos a védekezést régiós szinten végezni, hogy ne legyen a közelben kezeletlen terület.
Több módszer alkalmazásával lehet számottevő és költségtakarékos eredményt elérni.
Környezettudatos szúnyoggyérítés során olyan tevékenységet végzünk, amely meggátolja a szúnyogártalom kialakulását, illetve természetes módszerekkel szűnteti meg a szúnyogcsapást, pl. a szúnyogok természetes ellenségeinek elszaporítása (denevér -a repülő szúnyog ellensége; hal, béka -a szúnyoglárvák ellensége).
Egészségügyi rovarirtáshoz egészségügyi (ANTSZ) és környezetvédelmi engedélyezésre van szükség. (A Balatonnál az ANTSZ nem kapcsolódik be, a cégek önállóan végzik az irtást.) Célszerű a döntésbe (hol, milyen módszerrel, milyen anyaggal) ökológust, természetvédelmi szakembert és közgazdászt bevonni.
Szúnyoggyérítés típusai:
- Kémiai
Hazánkban túlnyomórészt a kifejlett szúnyogok ellen folyik nagyobb területen rendszeres és szervezett szúnyogirtás. Ez elsősorban piretroid típusú adulticid szerekkel végzett kémiai szúnyogirtást jelent. Az engedélyezett piretroidok hatóanyaga alapvetően alfametrin ill. deltametrin. (K-othirinULV szer) Ezek melegvérűekre nem veszélyesek, azonban a belterületi védekezés miatt az érintet lakosság, illetve a méhészek kiértesítése kötelező. A belterületeken engedély szerint napkeltétől 1000 óráig, majd 1700 órától napnyugtáig tart a permetezés.
A kémiai módszerek az egyre szigorodó EU környezetvédelmi előírások miatt valószínűleg hosszabb távon a jelenlegi szintről visszaszorulnak.
Előnyei:
· gyorsan, nagy mennyiségben, nagy területre kijuttatható,
· régóta bevált szerekkel dolgoznak,
· a technológia jól ismert.
Hátrányai:
· hatékonysága nem mindig megfelelő,
· a kezelést csak a kora reggeli vagy a késő esti órákban végezhető, mivel ez a szúnyogok legaktívabb időszaka
· légi kijuttatása esetén erősen függ az időjárási viszonyoktól,
· az imágóirtás környezetkárosító, az alkalmazott toxikus szereknek ugyanis hasznos vagy védett rovarok is áldozatul esnek, a szerek a méhekre szintén veszélyesek,
· haltoxicitása miatt a vízpartok közelében védősávot kell elhagyni.
- Biológiai
Legelterjedtebb környezetbarát módszer a mikrobiális (bakteriális) készítmények alkalmazása a szúnyoglárvák ellen. A csípőszúnyogok tenyészőhelyeinek kezelésére Bacillus thuringiensis israelensis (Bti) tartalmú készítményeket alkalmaznak.
Előnyei:
- a Bti alapú készítmények szelektív módon csak egyes kétszárnyú (Diptera) fajok, különösképpen a csípőszúnyogok lárváira hatnak,
- 1-2 napon belül a lárva pusztulásához vezet,
- lényegében preventív védekezésnek tekinthető,
- a nap bármely szakában végezhető, időjárástól majdnem függetlenül.
Hátrányai
- Költségesebb (de egyre versenyképesebb!),
- Kevesebb a kijuttatására alkalmas berendezés.
|